Mint minden reggelem, ez is nyúzottan indult. Kikelni sem volt kedvem az ágyból, hogy bemehessek a suliba és a tanárok lenéző pillantásával találjam szembe magam. Ki akar arra suliba menni, hogy semmibe veszik? Szerintem egy az egymillióhoz az esély, hogy bárki is igennel felelne. Azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek előbb. Fogmosás vagy öltözés. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy először fogat mosok, mert biztos, hogy össze fogom kenni a ruhámat ha felveszem. Így hát kimásztam a puha, meleg ágyból és a fürdőbe sétáltam. Mikor belenéztem a tükörbe, majdnem szívrohamot kaptam. A szemem alatt sötét karikák húzódtak köszönhetően annak, hogy tegnap este nagyon sokáig olvastam. Az olvasást imádom a legjobban. Kikapcsol, megnyugtat és egy teljesen másik világba repít, ahol nem kell azon idegeskednem, hogy csinálok meg mindent egyszerre.
- Quinn, mikor leszel készen? - kiabált fel anyukám a szobába.
- Hát szerintem még nem most, mert csak a fogmosásnál tartok! - kiabáltam vissza.
- Igyekezhetnél! Adam megérkezett érted! - válaszolt.
- Küldd fel! - utasítottam anyut, majd nyomtam fogkrémet a fogkefémre és vízbe mártás után súrolni kezdtem a fogam.
Nyílt az ajtó, majd egy ismerős fejet pillantottam meg. Aztán még egyet.
- Szent ég! Chris! Te meg mit keresel itt? - köptem ki a fogkrémet és gyorsan kiöblítettem a számat. Megtöröltem a fogason lévő törölközőbe, majd kisétáltam hozzájuk.
- Csak gondoltam benézek én is! Elvégre a legjobb haverom dögös barátnője vagy! - mosolygott rám, nekem pedig a lélegzetem is elakadt.
- Fogalmazz inkább úgy, hogy legjobb barátja! Ráadásul dögös sem vagyok! - mosolyogtam rá egy féloldalas mosollyal.
- Határozottan dögös vagy! - csapott rá finoman a fenekemre, majd lehupppant az ágyamra és figyelt, miközben előszedtem szinte az összes ruhámat, hogy kiválasszam a mait.
- Babe, nem baj, ha út közben felvesszük Jenna-t is? - nézett rám Adam.
Már egész kiskorunk óta Babe-nek szólít. Nem tudom, hogy miért, egyszerűen csak rajtam ragadt.
- A te barátnőd! - vontam meg a vállam.
Mindig is idegesített a gondolat, hogy a legjobb barátomnak igazi csaja legyen, de mivel Jenna és Adam már lassan 2 éve együtt vannak, igyekeztem megszokni a helyzetet, több - kevesebb sikerrel.
Sosem kedveltem Jenna Harris-t. Az a fajta lány, aki bárkit megkaphat és ezt nyilvánosan ki is élvezi. Biztos forrásból ugyan nem tudom, hogy megcsalja-e Adam-et, de ezt az opciót sem tartom kizártnak.
- Most miért vagy ilyen? - biggyesztette le a száját.
- Tudod, hogy ez engem nem hat meg! - vágtam hozzá a kis párnát az ágyról, majd besiettem a fürdőbe, hogy magamra kapkodjam a ruháimat. Egy hosszú ujjú, fekete pólót vettem fel, magasított derekú farmerrel és egy bokacsizmával. Kezd egyre hidegebb lenni. Nem csodálkozok igazán az időjárás alakulásán, hiszen már október van, de visszasírom picit a jó meleg időket.
- Készen vagyok! - kaptam fel az ágy mellől a táskám, majd kitessékeltem a fiúkat és együtt lesétáltunk az emeletről.
- Anyu! - kiáltottam.
- Baj van? - dugta ki a fejét a konyhából, öcsémmel a karjában.
Öcsém, Ryan most lett fél éves. A legédesebb kistesó a világon.
- Elmentünk! Este jövök! - adtam egy puszit anyának és az öcsémnek, majd elindultam a fiúk után a kocsihoz.
- Hány órád lesz, Babe? - kérdezte mosolyogva Adam, miközben mindannyian beszálltunk a kocsiba.
Nem egy osztályba járunk sajnos. Ő és Chris már végzősök, míg én csak 3.-os vagyok.
- Szerintem 8, de az osztályfőnöktől függ, hogy megtartja-e a kémiát! - motyogtam, majd előre nyúltam és kivettem Chris kezéből a kávéját.
- Az az enyém! - nevetett, de nem vette el tőlem.
- Köszönöm, hogy nekem adtad. Édes vagy! - nyomtam egy puszit az arcára.
Adam szúrós szemekkel nézett rám. Nem tudom, hogy ennek meg mi baja van.
- Babe, nem megbeszéltük, hogy nem ihatsz a kocsimba semmilyen folyékony dolgot, mert az biztos, hogy kiborítod? - akadt ki egy picit.
- Bocs Adam, de fáradt vagyok. Szükségem van a kávéra. - emeltem meg a poharat, majd belekortyoltam.
- De ha összebaszod a kicsit, én esküszöm, hogy nem állok jót magamért! - nézett rám komoly tekintettel.
Az út viszonylag csendben telt. Jenna odakinn várt minket, majd mikor megpillantott, elhúzta a száját.
- Őt minek kellett hozni? - nyomott egy csókot Adam szájára.
- Mert a legjobb barátom és úgy tűnik, hogy Chris-el kavarnak! - mosolygott barátnőjére.
Ezért még meg fogom ölni.
- Kavartok? - akadt fel a szeme Jenna-nak.
- Nem lehet? - kérdeztem vissza idegesen.
- Csak kérdeztem! - vont vállat, majd beszállt mellém a kocsiba.
Ahogy közeledtünk a sulihoz, egyre jobban éreztem magam. Ma nem igazán baszhatják el a napomat semmivel. Tesivel kezdünk, amit egyébként nagyon szeretek, jó is vagyok belőle. Adam leparkolt a suli bejáratához közeli oldalon, majd mindannyian kiszálltunk a kocsiból.
- Tesizel ma? - fordult felém Jenna.
- Persze, mert te nem? - kérdeztem vissza. A lányok és a fiúk egybe tesiznek, ezért Jenna sokszor eljátssza, hogy van valami baja, csak hogy ne kelljen újrasminkelnie magát, meg le ne izzadjon.
- Nem, az orvosom azt mondta, hogy pihentetnem kell a kezemet! - mutatta felém frissen manikűrözöt kezét. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint akinek történt valami vele.
- Ja, értem! Te tudod! A tesit kihagyni szívás! - mosolyogtam rá, majd a tornaterem felé vettem az irányt, a többeik pedig jöttek utánam.
10 perc alatt mindenki átöltözött, majd szaladtunk le a terembe.
Mr. Darson már benn várt minket.
- Most, hogy végre mindenki sikeresen megérkezett, kezdjük is el a tesit! - szólalt meg mély, dörmögős hangján.
- 3 perces futás a terembe, aki szövegel, megbüntetem! - utasított, mire mindenki egy hang nélkül nekikezdett a feladatnak.
Adam futott mellém, majd suttogni kezdett.
- Azt tudtad, hogy Chris járni akar veled? - a szemem kikerekedett. Azt tudtam, hogy bejövök Chris-nek, de azt nem gondoltam volna, hogy járni is akar.
- Hogy mit akar velem? - szólaltam meg eléggé hangosan.
- Mrs. Sullivan! Mr. Booker! Azonnal jöjjönek ide! - kiabált ránk a tanár. A kurva életbe!
- Megyünk! - kiáltott vissza Adam.
- Van valami, amit szeretnének a többiekkel is megosztani? - nézett felváltva ránk.
- Nincs! - suttogtam.
- Fekvőtámasz! Azonnal! - ordított.
Mindketten leereszkedtünk, de Mr. Darson fel is állított minket.
- Most mi a gond? - tettem csípőre a kezem.
- Mi abban a büntetés, ha mindkettőtökkel csak sima fekvőtámaszt csináltatok? - nézett sejtelmesen rám.
- Feküdjön le! - utasított.Úgy tettem, ahogy mondta. - Mr. Booker! Kezdje el a fekvőtámaszt! - hirtelen felültem, majd döbbenten néztem a tanárra. Milyen tanárnak vannak ilyen módszerei?
- Hogy mi van? - akadt ki Adam.
- Azt mondtam, hogy Mrs. Sullivan lefekszik, maga pedig kezdje már végre el azt a rohadt fekvőtámaszt! - kiabált egyre hangosabban. Adam fölém hajolt, majd úgy, hogy a testünk ne érjen össze, lenyomott egy fekvőtámaszt.
- Azt mondtam fekvőtámasz! Mindaddig ereszkedik, amíg a teste ellenállásba nem ütközik! - nyeltem egy nagyot. Ha Adam mellkasa hozzáér az én mellkasomhoz, az eléggé kínos lenne mindkettőnknek ebben a helyzetben. - 30-at nyomjon le és mehetnek!
Adam újra fölém hajolt, a testével a földhöz préselt, minden egyes fekvőnél suttogott a fülembe.
- Annyira..nagyon..sajnálom! Tudom, hogy..te..sosem..kerülsz..ilyen..bajba..! Ne..haragudj..mert..összeérnek..bizonyos..testrészeink! - erre a mondatra idegesen szívtam be a levegőt. Az utolsóknál azt kívántam, bár sosem lenne vége. Miket gondolok én? Adam a legjobb barátom..Jézusom.
Mégis akartam ezt. Úgy kívántam őt, mint még soha és ez megijesztett. Kiskorom óta a legjobb barátom, de még ezelőtt sosem gondoltam ilyeneket.
- Istenem! - suttogtam elgyengülve, mikor felemelkedett rólam.
Chris odasétált, majd felsegített.
- Köszönöm! - néztem rá.
- Nincs mit! - válaszolt közömbösen, majd otthagyott.
Fél hétre értem haza. Anyu a konyhában terített meg és tálalta a vacsorát. Ryan a kiságyban aludt, ahol anyu hagyta.
- Szia! - ültem le hozzá a konyhába.
- Szia! Milyen volt a suli? - nézett rám mosolyogva, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
- Fárasztó! -nyeltem egy nagyot. - Valószínűleg vihar lesz ma este! - váltottam témát.
- Tudom! Megnéztük apáddal az időjárás jelentést délelőtt és mondta a vihart!
- Tényleg! Hol van apa? - néztem furcsán anyára.
- Ryan-nek elfogyott a pelenkája és elugrott a boltba egy csomagért! - anya kiszedte a makarónit a tányéromra, majd mondván, hogy megvárja apát, elment tévézni a nappaliba.
A telefonomat kivettem a a táskámból, mert valaki hívott.
Adam. A kijelzőn úgy villant fel a neve, hogy majdnem eldobtam a telefont.
- Halló! - emeltem a fülemhez.
- Szia! Még egyszer elnézést kérek tőled! Nem akartalak ilyen hülye helyzetbe hozni! Bocsánat! - hallottam a hangján, hogy tényleg komolyan bántja az egész.
- Minden oké? Nem volt ez olyan nagy dolog! - nevettem idegesen.
- Túl nagy dolog volt pár embernek! - hallottam halk hangját. Nem nevetett velem.
- Mint például?
- Jenna szakított velem emiatt! De mindegy. Holnap felveszlek. Aludj jól! Szia! - köszönt el, majd meg sem várta a válaszom, kinyomta a telefont.
Döbbenten keltem fel az asztaltól és sétáltam be a fürdőbe. magamra engedtem a jó forró vizet és hagytam elgyengülni a testem. Nem csak odakinn tombolt a vihar, hanem a szívemben is.
